Meséljen magáról, Isabelle!

Francia állampolgár vagyok, a férjem Yann, ultra-trail futó és edző. Két lányunk van, Marie 13 éves, Lisa pedig 8 éves. Nagyon szeretem a lovaglást – díjlovaglást, tereplovaglást, mindenféle lovaglást. A családommal vidéken élünk, Chambéry közelében, egy kőhajításnyira a francia Alpoktól. Számunkra és cicánk és kutyánk számára ez a tökéletes élőhely.  

És szakmai életében?

Élelmiszeripari mérnök vagyok. Nem sokkal diplomázás után a Nestlé Purinánál kezdtem dolgozni az állategészségügyi állateledeleiken. Ez remek lehetőség volt, a cég K+F központjában dolgozhattam – mindent megtanulhattam a kisállateledelekről. Nagyon megtetszettek a termékek – Friskies, Purina ONE, ProPlan – és az, hogy egy sokszínű csapat részeként fejlesztjük őket. Különböző – olaszországi, spanyolországi, magyarországi, egyesült királysági és franciaországi – termelőüzemekkel volt lehetőségem együtt dolgozni. A műszaki alkalmazások csapat tagja lettem – azon dolgoztunk, hogy a K+F részlegen kifejlesztett innovációk gyártása megvalósítható legyen. Egy álmot váltottunk valóra. Ez rengeteg munkával és utazással járt, barátságos légkörben, kevés meglepetéssel. Lassan, de biztosan belerázódtam egy kényelmes rutinba, bár úgy láttam, csökken az ambícióm.

Mi történt ezután?

Néhány év elteltével egy érdekes munkakör volt kilátásban a Purina US-nél, de be kellett látnom, hogy bármilyen további fejlődéshez évekre lenne szükség. Nagyjából ebben az időszakban vette fel velem a kapcsolatot a PPF. A cég K+F részlegének az átvételéről volt szó, és bár a munka érdekes volt, a csapattal való találkozás hatására gondoltam át újra a terveimet. Megbeszéltük a férjemmel a munkakört és azt, hogy ez mit jelentene a családunknak. Amióta az egyetemen megismerkedtünk, tudtuk, hogy akarunk külföldi tapasztalatot, és volt egy listánk azokról a helyekről, ahol nagyon szerettünk volna élni, és azokról, amelyek szakítóoknak minősülnének. Budapest egyik listán sem volt rajta. Most már tudom, hogy ennek köszönhetően teljes mértékben a munkakör alapján tudtam dönteni, nem a helyszín alapján.

Kalandra vágyva ez ideális helynek tűnt.

Úgy gondoltuk, hogy egy költözés – nem csak Budapestre, bárhová – jelentős kockázattal jár. Igen, fiatalok voltunk, azonban teljes életet éltünk. Gyakran tettük fel magunknak a kérdést, hogy készen állunk-e egy újrakezdésre. Természetesen készen álltunk: gyakorlatiasan megtettünk mindent a sikerért, miközben egy esetleges kudarccal is számoltunk. Mindenképpen egy remek tanulási, tapasztalatszerzési lehetőségnek tűnt. Közben megszületett az első babánk, Marie. 1 éves volt, amikor Magyarországra költöztünk. Azonnal ráhangolódtam az energiára, amit új emberek és új projektek képesek adni. Tökéletes volt: A cég vezetősége bízott bennem és támogatott, én pedig azt a struktúrát és tudást nyújtottam, amelyre a csapat további fejlődéséhez szükség volt.  

Miután belevágott, mi volt a terve?

Bár a K+F remekül működött a PPF-nél, egy átláthatóbb stratégiára volt szükségünk, és ösztönöznünk kellett a cég különböző szereplői közötti együttműködést. Az egyes szakértők más és más telephelyeken dolgozták ki saját megközelítésüket és munkamódszereiket. Az osztályok és a tudományterületek között erősebb együttműködésre volt szükség. Ennek megvalósításához kiléptünk a rutinunkból, és ügyfelekkel folytatott megbeszéléseken vettünk részt. Ez energiával töltött fel, kimozdította szakértőinket (köztük engem is) a komfortzónájukból, és megkérdőjelezte munkamódszereinket és a termékeket. Kevesebb volt így a félreértés is, és a pályázati folyamatokon mért válaszadási időnk is csökkent. Igazán élveztem, hogy új ötleteket beszélhetünk meg az ügyfelekkel – remek adrenalin löket volt.

Most Ön a franciaországi vezérigazgató. Mi ennek a háttértörténete?  

Emlékszem, amikor megkérdeztem a PPF felsővezetőségét, milyen helyzetben van a cég Franciaországban. Franciaország a kisállateledelek piacán benne van az európai top 4-ben. Miért nem kapott nagyobb prioritást nálunk a francia piac? El tudunk érni jobb értékesítési eredményeket? Arra bátorítottak, hogy próbáljam meg én, és legyek én a legnagyobb franciaországi viszonteladó – a Leclerc – kiemeltügyfél-kapcsolati menedzsere. Fél éven belül megkötöttük velük az első üzletet az alutasakos prémium kínálatukra. Rendkívül emlékezetes pillanat volt ez számunkra. Akkoriban le voltunk döbbenve azon, mit sikerült elérnünk. Nagyon ideges voltam, amikor mindez összeállt. Torsten Jacobs, a főnököm és a PPF operatív igazgatója a tárgyalások vége felé azt mondta nekem, nincs veszteni valónk. Ez adta meg a kellő löketet.  

Úgy tartják, a sikernél nincs nagyobb siker.

Igazolta a munkámat, hitelessé tette a francia piaci stratégia fejlesztését, és végül a vezérigazgatóvá való kinevezésemet. Amikor belevágtam, a PPF franciaországi ágának az éves forgalma körülbelül 10 millió euró volt. Most közel 70 millió euró az éves forgalom, és folytatódik a csapat építése. Induló vállalkozásokra jellemző szemlélettel kezdtük, azzal a meggyőződéssel, hogy a lehető leghatékonyabbnak és legagilisebbnek kell lennünk, ameddig csak lehet. Ez a műveleti modell 100 fős csapattal nem működött, és pazarolnánk erőforrásainkat, ha egy irodából dolgoznánk. Tehetséges kiemeltügyfél-kapcsolati menedzsereket toboroztam versenytársainktól. Találtunk franciául beszélő munkatársakat Budapesten, így kialakítottuk Közös Szolgáltató Központunk alapját. Az egész csapat egyetlen célért dolgozott: a legjobb élményt akarták nyújtani ügyfeleinknek. Ez azt jelentette, hogy proaktívak voltak, rendszeresen és gyakran találkoztak potenciális ügyfelekkel, piaci adatokat bocsátottak a rendelkezésükre, és az igényeik elébe mentek. Az egyes üzletkötések révén növeltük franciaországi jelenlétünket: 3 viszonteladóval kezdve lefedtük az egész viszonteladói horizontot, a kisállatokkal foglalkozó szakembereket és a társgyártás szereplőit.    

Mi rejlik a 600%-os növekedés mögött, amely azóta történt, hogy Ön átvette az irányítást?

Szenvedélyes és elhivatott munka. Nem csak vártunk pályázatokra, gyakran meg is látogattuk ügyfeleinket. Értékesítésünket azáltal is erősítettük, hogy tanácsadást nyújtottunk ügyfeleinknek arra vonatkozólag, mire van szükségük: „Ez zajlik a piacon, Önnek ezt kellene tennie. Segítünk benne.” Kategóriakezelés és a hiányosságok elemzése következett. Beszéltünk az adott cégek beszerzési szakembereivel, és együtt értelmeztük a trendeket. Teljesítettük ígéreteinket, és elnyertük ügyfeleink bizalmát.

Olyan agilis rendszert és üzletvitelt alakítottunk ki, hogy nem érzékeltünk fennakadást a pandémia idején. 2020-ban, miközben mások próbáltak megkapaszkodni valamiben a lezárások alatt, mi sorra kötöttük az üzleteket. Csapatunk távmunkában dolgozott a kezdetektől fogva, és ehhez minden ügyfelünk hozzá volt szokva. Ügyfeleink konyhájából zajlottak üzleti tárgyalásaink.   
 

Mi volt a család tapasztalata Budapesten?

Életem legjobb emlékei közé tartozik. A legidősebb lányunk egy éves volt, amikor odaköltöztünk, a második lányunk pedig ott született. Gyorsan beilleszkedtünk. A magyarok különösen szeretik a gyerekeket. Bár nem a hagyományos családi felállás szerint éltünk – az apuka volt otthon, az anyuka dolgozott –, mindig nagyon kedvesek és barátságosak voltak az emberek, amikor a férjem ment ki a lányainkkal. Egyértelműen ugyanezt a melegséget éreztem mindenkitől a PPF-nél is. Nem akartunk beleesni egy francia buborékba. A szerződésem feltételei értelmében örökre Magyarországon maradhattunk volna. Budapesten úgy éreztük, hogy egy emberi léptékű fővárosban élünk. Nagyon szép város, a vidék is nagyon szép, lenyűgöző történelemmel és építészettel. Egy mesésen sokszínű közösség részesei voltunk, együtt élveztük a magyar konyha remekeit, és bár örömmel tértünk vissza Franciaországba, tudtuk, hogy hiányozni fog Magyarország. Talán valamikor visszamegyünk.